2025. május 19.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Jak 3, 17

A világ tele van hangos véleményekkel, villanó álláspontokkal és gyors ítéletekkel. Ma sokan bölcsnek tartják magukat, akik éles logikával érvelnek, okos válaszokat adnak, vagy tekintélyes helyen szólalnak meg. Ám Jakab levele megdöbbentő, sőt leleplező tükröt tart elénk: nem minden bölcsesség származik Istentől. A valódi, mennyei bölcsesség gyümölcse nem az érvényesülés, hanem a Krisztushoz hasonló jellem.

Ez a „felülről való bölcsesség” nem elsősorban az értelmet fejleszti, hanem a szívet formálja. Először is tiszta – vagyis mentes a bűn szándékától, az önzés hajlamától. Nem hajlik a manipulációra, sem a háttérből való irányításra. Ez a tisztaság átragyog minden szándékot: nem azt keresi, hogy kinek van igaza, hanem hogy mi szolgálja az igazságot.

Békeszerető – nem békekövetelő. Aki felülről való bölcsességgel él, nem a vita hevében keres győzelmet, hanem a békesség csendjében épít hidat ember és ember, ember és Isten között. Nem a konfrontáció elkerülése ez, hanem a szeretet hangján való szólás művészete.

Méltányos és engedékeny – tud hallgatni, tud érteni. Aki Krisztus bölcsességéből él, az nem zárkózik be saját igazába, hanem képes más nézőpontját is szeretettel mérlegelni. Nem gyengeség ez, hanem lelki erő: annak az ereje, aki már nem akar mindenáron első lenni, csak hűséges maradni.

Irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes – vagyis nem elégszik meg a helyes gondolatokkal, hanem cselekszik is. Ez a bölcsesség meglátszik a mindennapokban: az odafordulásban, a segítségnyújtásban, az önzetlen törődésben.

Végül: nem részrehajló, nem képmutató. Nem viseli másnak az álarcát, és nem játszik szerepet. Nem törik meg az igazsága a kapcsolatok nyomása alatt, és nem teszi mássá magát a körülmények szerint. Hiteles, egyenes, átlátszó – mert Krisztus képmása kezd kibontakozni benne.

Isten igéje ma is hív: ne érjük be a világ bölcsességével, hanem kérjük Istentől a felülről való bölcsességet. Nem kevesebbről van szó, mint hogy olyanokká formálódjunk, akik a maguk egyszerűségében is Isten világosságát hordozzák. És ez a világosság másokat is vonzani fog – nem ránk, hanem Krisztusra.

Szarka Zsolt, református segédlelkész