2025. május 12.

Az emberi szív olyan, mint egy üres lap – minden nap írunk rá valamit. Gondolatokat, vágyakat, döntéseket. A világ is írni akar erre a lapra: harsány szavakkal, múló örömökkel, szépnek tűnő, de sekélyes ígéretekkel. Salamon azonban arra tanít minket, hogy ezt az üres lapot ne adjuk oda akárkinek. Ne a világ írja tele, hanem Isten igéje – az Ő szava, amely életet hordoz.

A bölcsesség nem pusztán értelmi ismeret vagy erkölcsi iránytű. A bölcsesség szívbe írt igazság. Ezért mondja Salamon: „Írd föl szíved táblájára!” Ez több, mint kívülről megtanult igeversek vagy vasárnapi prédikációk emlékei. Ez benső, belülről fakadó engedelmesség. Egy olyan ismeret, amely nemcsak a fejben van jelen, hanem a döntéseinkben, vágyainkban és reakcióinkban is. Amikor Isten igéje a szívünkben él, akkor nem kell minden helyzetre külön parancsot keresnünk – mert a szív már az Isten szerint formálódott.

Salamon nemcsak azt mondja, hogy „tartsd meg” az igét, hanem azt is: „őrizd, mint a szemed fényét.” A szemet mindenki ösztönösen védi – egy pillanat alatt becsukódik, ha veszély fenyegeti. Ugyanígy kell óvnunk Isten szavát magunkban: ne engedjük, hogy elhalványuljon, vagy hogy más hangok elnyomják. Az Ige olyan kincs, amely nemcsak eligazít, hanem életben tart. „Tartsd meg parancsaimat, hogy élj!” – mondja Salamon. Ez nem túlzás. Az Ige nélkül csak létezünk, de nem élünk igazán. Isten szava nélkül nem ismerjük a célt, a békességet, az öröm teljességét.

Ezért ma reggel hadd tegyem fel a kérdést: mi van a te szíved táblájára írva? A világ mulandó tanácsai? Saját kétségeid vagy sebeid? Vagy ott van Isten örök igéje, amely világosságot ad a sötétségben, irányt a bizonytalanságban, és békét a viharban?

Kérjük ma Isten Szentlelkét, hogy ne csak olvassuk az Ő igéjét, hanem jegyezzük is fel – ujjakra kötött emlékeztetőként, de még inkább a szívünk mélyére vésve. Mert ahol az Ige lakik, ott a bölcsesség, ott az élet, és ott van az Úr közelsége is.